Hallgatom Schmitt Pál nem lemondásával kapcsolatosan adott interjúját.
Elöljáróban: Miért felvételről ment? Talán élőben nem tudott volna kellően összefogottan, összefüggően nyilatkozni Schmitt úr?
Menjünk végig rajta szép sorjában:
1. kérdés kivonata: Mit szól az SE (SOTE) szenátusának döntéséhez?
-Válasz: "Örülök, hogy a törvények mindenki számára egyformán vonatkoznak, nincs kettős mérce, és erősíteni kell az embereknek a hitét a törvényekben és az intézményekben. Én mint köztársasági elnök egy intézményt vezetek, amiben fontos, hogy az emberek bízzanak, és érezzék annak az erejét, hogy én képviselem az országot, az alaptörvény előírásai szerint, és minden fórumon kiállok értük."
- Én erről ezt gondolom: Ez az egész ügy semmit nem bizonyít annál ékesebben, mint hogy a törvények nem vonatkoznak mindenkire egyenlő mértékben. Ha egy intézmény vezetőjéről bebizonyosodik, hogy doktori fokozatát kutatói munka végzése nélkül, lopással szerezte, azt a törvények értelmében eltávolítják, ha egyébként erkölcsi érzékének hiányában magától le nem mond, ugyanis méltatlanná válik annak vezetésére. Ha ez így van, akkor neki is távoznia kellene, de nem teszi. Orbán Viktor ugyan kinyilatkoztatta, hogy a Köztársasági Elnök személye sérthetetlen, de ahhoz, hogy az állampolgárok egy bármilyen hivatalban bízni tudjanak, az kell, hogy tudják, hogy a rájuk érvényes törvények kiemelten érvényesek az adott hivatal dolgozóira, még inkább a vezetőjére. Schmitt Pál látványosan nem állt ki minden fórumon a polgárok jogaiért, minden törvényt aláír amit elé tesznek, függetlenül attól, hogy az mennyire csorbítja az állampolgárok jogait. Ha valóban egy kicsit is kiállna az érdekeinkért, - ahogyan azt dr. Sólyom László Köztársasági Elnök Úr tette - akkor törvények sorát küldte volna Semmiféle bizalmam nincs ezek után a Köztársasági Elnöki Hivatalban, amíg ilyen kaliberű emberek vezethetik azt.
2. kérdés kivonata: Marad, vagy lemond ebben a helyzetben?
-Válasz: "Nincs összefüggés véleményem szerint bár sokan így értelmezik, hiszen ne felejtsük el, hogy én 20 éve írtam - mint hallgató - egy kisdoktori dolgozatot, a legjobb tudásom, és szándékom szerint. Szüleimnek fogadtam meg egyébként, - édesanyámnak - hogy majd még egyszer én is doktor leszek. Megírtam a dolgozatot, az egyetem, - a TF - biztatott, hogy ez a téma érdekes, ezt érdemes feldolgozni. Akkor már 7 éve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja voltam, - zárójelbe teszem olimpiai bajnok - és a megválasztott MOB elnök. Tehát elég sok okom volt rá, hogy hozzájáruljak egy kicsit a tudomány oldaláról a sporttársadalom tudásához. Nos, a legjobb tudásom szerint megírtam a dolgozatot. Kijelölték az opponenst, és a konzulenst számomra akik a tollamat - hogy így mondjam - vezették. Nem kaptam más instrukciót mint azt, hogy biztattak. Az előopponensi vélemény is pozitív volt, ezért tudtam beadni a dolgozatomat. Ott még az utolsó pillanat volt, hogy mondhatták volna, hogy "Ácsi, nem így kellett volna írni, többet tegyél idézőjelet, vagy írd az oldalak aljára, hogy kitől származik ez és ez". De miután az akkor, - hangsúlyozom, 20 évvel ezelőtt írógépekkel írtuk a dolgozatokat, - ez bevett szokás volt, hogy a dolgozatnak a legvégén van egy úgynevezett bibliográfia, egy forrásjegyzék, hogy kitől idéztünk. Megismétlem, - mert itt becsületbeli kérdésről van szó - és ezért adom ezt az interjút, és találom nagyon fontosnak, hogy nem kívántam senki szellemi termékét magaménak deklarálni. Föltüntettem a forrásokat, követtem az útmutatásokat, nem én készítettem a doktori szabályzatát a TF-nek. Én egy egyszerű hallgatóként viselkedtem, és amikor az egészen túl voltam, summa cum laude minősítést - hozzáteszem, hogy 3 órán keresztül a szóbeli vizsgáimat is letettem hat tagú bizottság előtt, tehát egy olyan teljesítmény volt, hogy jó érzéssel dőltem hátra, hogy ez egy becsületes, ha tetszik férfimunka volt. És hozzá kell tennem, hogy ez becsületes volt 5 év múlva, 10 év múlva, 15 év múlva ez a kisdoktori dolgozat. Nem nagyon használtam, se anyagi se erkölcsi előnyöm nem származott belőle, de hát mégiscsak jogom volt használni. Néhány aláírásnál a doktori szót használtam, most is Köztársasági Elnökként is használtam, mind a mai napig - hozzáteszem.
- Én erről ezt gondolom: Igenis van összefüggés. Ez erkölcsi kérdés. Ha nem ismeri fel, az még rosszabb. Ha az édesanyjára hivatkozik, akkor azt is végig kellene gondolnia Schmitt úr, hogy ő mit szólna ehhez a kutyakomédiához, amit most véghezvisz? Doktori disszertációt természetes, hogy mindenki a legjobb tudása és képességei szerint ír, erre nem kellene hivatkozni. (Általában véve mindenkinek a legjobb tudása és képességei szerint kellene végeznie azt amit csinál, a Köztársasági Elnöknek is. Ezen is el kellene gondolkoznia.) Az hogy valaki eközben mi mást csinál, és hogy milyen sportteljesítményei vannak, a doktori disszertáció szempontjából indifferens, főleg ha nem kapcsolódik szorosan a dolgozat tárgyához, ezzel nem kellene takarózni, vagy indokolni, vagy szépíteni/csúsztatni.A doktori szabályzatot a doktorandusznak ismernie kell, gyenge érv, hogy nem ön írta. A szabály nem ismerete nem ment fel a be nem tartásának következményei alól. Az hogy ezt a dolgot nem hánytorgatták 20 éven keresztül, nem jelenti azt, hogy akár egy percig is becsületes lett volna. Nem érdekel senkit, hogy ki és milyen célból vette ezt most elő. Az hogy az egyetlen kölcsönözhető példányt sem másolni sem kölcsönözni nem lehetett, és még el is tűnt, - Nahát, ez hogy lehet...- nagyon is jól mutatja, hogy valakik azért csak tudták, hogy azért mégsem volt ez annyira becsületes és férfimunka. Akkor erről talán ennyit. Használta, mert amióta a nevét ismerem ott volt előtte a dr. A közalkalmazotti bértáblán anyagi előnyt jelent a doktori fokozat, tehát igenis származott belőle anyagi haszna, valamint erkölcsi haszna is, mert a köztudatban az a hit él, hogy egy doktori fokozat mögött komoly elvégzett munka fekszik. Ne devalválja ennek értékét, felháborító. Ön jogtalanul erkölcsi és anyagi haszonhoz is jutott ez által a doktori fokozat által, ne hazudjon egy ország szemébe. Egyszerűen vérforraló ez a cinizmus és az emberek hülyének nézése, akiknek önnek a Köztársasági Elnökeként kellett volna viselkednie végig, mióta betölti ezt a posztot.
3. kérdés kivonata: Miért hallgatott mindeddig?
-Válasz: Én bíztam benne, hogy ezek a dolgok kikerülnek. Én azt mondtam: fölállítottak egy tényfeltáró bizottságot, azt nekem tiszteletben kell tartanom. Ennyit nyilatkoztam. Hogy megvárom az eredményét, és bármi lesz az eredmény, elvárom másoktól is, hogy ezt tartsák tiszteletben. Öt ember dolgozott két hónapon keresztül. 1250 oldalt - vagy mennyit - írtak tanulmányt a kétszázhúsz oldalas dolgozatról. Nos, én tiszteletben tartom, mert ők a végkövetkeztetésben azt írták, hogy tartalmilag és formailag megfelelt a dolgozatom. Voltak benne hiányosságok, de ezt annak is betudják, hogy a konzulensem és az opponensem nem hívta fel rá a figyelmet. Na, hát őket szeretném a legkevésbé bántani. Sem a TF-et...
- Én erről ezt gondolom: Alig győzött hallgatni az ügyben, és mindent megtettek annak értelmében, hogy akadályozzák a kipattanását. Nyilatkozatok hangzottak el, ahol bulvárkacsának nevezték a hírt, és hasonlók. Ne ferdítse el a tényeket. Nem nyilatkozott tudtommal semmi hasonló tartalmút, csak tegnap Dél-Koreában örömködött, hogy jaj de jó, nem vették el a doktorimat, azt hitte hogy megúszta, súlyos pofára esés ez, el kellene fogadni. Nem tartja tiszteletben a legkisebb mértékig sem annak az öt embernek a munkáját, hiszen azon élcelődik, hogy egy kétszázhúsz oldalas dolgozatról 1250 oldalt tudtak írni... - Akár hozzá is tehette volna, hogy "Hát micsoda idétlen okostojáskodás ez már?" - A végkövetkeztetésben az is szerepel, hogy mindazon formai hiányosságok amik benne voltak, alkalmatlanná teszik arra, hogy a dolgozatot doktori disszertációként el lehessen fogadni. Akár felhívták rá a figyelmét, akár nem. Ezt egyébként magától is tudnia kellett volna, ha elolvasta volna a szabályzatot. Az konzulens pedig nem fogja hülyének nézni a doktoranduszt, amikor már a középfokú oktatási intézményekben írt leadandó dolgozatoknál, vagy az egyetemen - ahol tömkelegével kellett gondolom ilyeneket leadnia - is számon kérik a hallgatón/tanulón az irodalomjegyzéket. Kit akar hülyének nézni? Pont azokat bántja egyébként ezzel, akiket olyannyira nem akar bántani. Akár le is hülyézhette volna őket így felvételről. Szánalmas.
4. kérdés kivonata: Nem felel meg az akkori szabályzat valahanyadik szabályának "D" pontjának, mi szerint tudományos kutatást vagy gyakorlatban hasznosítható rendszerezett tudást kell közreadnia a dolgozatban. Hogy is van ez?
-Válasz: Én örülök hogy ezt beidézte, ez egyszerűen csak úgy elsiklott. Ha egy magyar mondatban két feltétel van, és "vagy"-gyal van elválasztva, bármelyiket teljesítem, a feladatot teljesítettem. Én úgy gondolom, hogy ez a dolgozat a társadalom számára hasznos, és új ismereteket tartalmazott, legalábbis használható ismereteket, hiszen később én magam is sokat használtam mint NOB tag. Éppen a magyar sportágak, adott esetben veszélyben lévő magyar sportágak védésére, és megtudták a magyar sportági szövetségek, hogy milyen alapon kerülhetnek be, vagy ki a mindenkori olimpiai játékok programjáról. Úgyhogy ez egy fontos szempont volt, ez elsikkadt, hogy én leginkább a második részét teljes mértékben teljesítettem.
- Én erről ezt gondolom: Egy külföldi tanulmány magyar nyelvre való lefordítása csak fordítói munka, ez akkor is igaz, ha öt tanulmánnyal tesszük ezt meg, és egy tanulmányba ezt beemeljük. Ez önmagában még nem doktori címet érő tudományos munka, főleg ilyen csekély hozzáadott saját értékkel. Ezt minősítették a döntéssel Schmitt úr. Attól hogy erősen gesztikulál, ez még nem védhető jobban. A fenti célokra ugyanúgy használhatta volna a Georgijev féle tudományos kutatást is, és az legalább hiteles lett volna. Ez vert helyzet, legalább ne büszkélkedne vele, hogy végighaknizta más munkájával a fél világot...
4. kérdés kivonata: Annakidején kért véleményt a NOB-tól, akik azt a választ adták, hogy az eredeti tanulmány mint olyan a NOB szellemi tulajdona, szabadon felhasználható. Jelenleg tudja, hogy mi ennek a státusza?
-Válasz: Az az igazság, hogy az én lelkiismeretem, az tiszta. Én ezt a dolgozatot a legbecsületesebb módon, a legjobb tudásom szerint készítettem. Azzal, hogy én feltüntettem többek közt a Georgijev sportkutatót és sporttörténészt, - akit egyébként jól ismertem, személyesen ismertem, ott dolgozott a NOB-ban, egyébként a NOB-tól kapott erre ösztöndíjat, hogy ott kutasson - én úgy éreztem, hogy én eleget tettem a kötelességemnek.Tehát nem kívántam az ő szellemi termékét magaménak feltüntetni. Ott volt a neve, méghozzá első helyen volt a neve, megkerülve minden meggondolást, első. Hiszen őtőle idéztem a legtöbbet. De az ő tudása is köztudás volt már, hiszen ő is kutatott jegyzőkönyvekből, olimpiai játékok eredménylistájából, tehát olyan forrásokból ami mindenki számára közkincs. Tehát én nem mondom, hogy új értékeket állítottam elő, de azt, hogy amit, mindent amit összeállítottam, végül a társadalom hasznára hasznos volt, ahhoz igenis ragaszkodom.
- Én erről ezt gondolom: Az alapján amit válaszolt, meg vagyok lepve, hogy a lelkiismerete tiszta. (Vagy nincs is?) Georgijev a tanulmányát igaz hogy bárki által hozzáférhető adatokból állította össze, de ahhoz könyvtárba kellett járni, és kutatni kellett hónapokon, esetleg éveken keresztül, hogy ezeket az adatokat táblázattá és egységes szerkezetű tanulmányokká állítsák össze. Hát ne mondja már nekem senki, hogy egy ilyen munkából 180+ oldal szó szerinti átemelése tudományos munka, vagy valaminek a rendszerezése. Hát azt hiszi, hogy teljesen hülye itt mindenki? Hiába ingerült, ez másolás. Ez nem tudományos rendszerezés, csak copy paste, még ha írógéppel is csinálják. Az én hasznomra pedig egyébként ez semmiben nem vált, és általában véve is meg fogom nézni, hogy a világon hány tudományos munkában említik forrásként a Schmitt-féle doktori disszertációt, és hány helyen a Georgijev féle tanulmányt. Van tippem az eredményről, de még ha nem is az jön be, hogy hívják azt a tudóst, aki más eredményeivel tart sajtótájékoztatót?
5. kérdés kivonata: Az SE (SOTE) szenátusa úgy véli hogy elveheti öntől a doktori címét. Mi történik most?
-Válasz: Ők úgy vélik, hogy elvehetik, sőt ahogy olvasom el is vették. Nem esett jól, hogy én Szöulban képviseltem az országot, Szöulban tárgyaltam meghatározó gazdasági emberekkel, egy meghatározó nukleáris biztonsági világkonferencián szólaltam fel. A koreai elnökkel tárgyaltam gazdasági és együttműködési kérdésekről, ezen közben itt egy gyorsított eljárással, - úgy, hogy engem meg sem kérdeztek. Már bocsánatot kérek, van ez a mondás, hogy "Audiatura tartara pars.", hogy halgattassék meg a másik fél is. Ez több ezer éves mondás. Hát annyit elvártam volna, hogy a szenátus megvár. Hova volt ez a nagy sietség? Egy napot kellett volna, hogy várjanak, becitáljanak, ahogy most önöknek elmondhatom, elmondtam volna nekik is, hogy hogy képzelem ezt az egészet. Hát, hogy ők elveszik a kisdoktori címemet, lelkük rajta. Én nem fogok velük vitatkozni. Én magam is visszaadtam volna hogy ha kell, nem használtam, nem annyit használtam, hogy én ezzel kérkedtem volna, és hogy anyagi előnyöm egyáltalán soha nem származott belőle, vagy erkölcsi előnyöm. Viszont be fogom bizonyítani, hogy van még bennem kitartás, mint volt olimpiai bajnokban, és most hetven évesen be fogom bizonyítani, hogy képes vagyok egy mostani nagyon nehéz kritériumoknak megfelelő dolgozatot, egy úgynevezett Phd dolgozatot írni. Így is megszerzem a doktori fokozatomat, már az új követelményeknek megfelelően, abban a témában amiben most már otthon vagyok, hiszen több mint 15 éve vezetem a MOB-ban a "Környezetvédelem és Sport" bizottságát. "Föld-díjat" kaptunk az ENSZ-től, ebben a témában anno. Zöldítjük a játékokat, fölhívjuk a fiatalok figyelmét a természet szépségére és gazdagságára, védelmére. És ma már nem csak olimpiai játékokat, minden más sportversenyt is egy kicsit ilyen "zöld-szemmel" próbálunk, hogy szervezzenek, hogy minél kevesebb káros hatása legyen a világsportversenyeknek.Ezt én most már 30-29 éve vagyok a NOB tagja, a fejemben erről nagyon sok van, világkonferenciákat vezettem, igen sokat publikáltam, le fogom tenni az asztalra, remélem, hogy ezt is - úgy, ahogy 20 évvel ezelőtt is gondoltam - új értéknek tartják majd, és hasznosnak.
- Én erről ezt gondolom: Mi van? Még nekünk áll feljebb? Azok az emberek - akiket buzgómócsinggá próbált degradálni korábban - elég sokat dolgoztak azon, hogy a szenátus elé terjesszék az anyagot, akiknek aztán a saját tiszta lelkiismeretük, és az SE (SOTE) érdekében helyesen kellett dönteniük, magyarázkodás, és ehhez hasonló burkolt fenyegetések nélkül is meg KELLETT tudniuk hozni a döntést. Az hogy Szöulban volt, csak körülmény. A botrány már akkor megvolt, amikor oda kiutazott, talán tetszett volna nem kiutazni, és a saját hitelességét többre becsülni. Biztos lett volna másvalaki aki képviselte volna hazánkat, és a résztvevők is megértették volna, hogy egy ilyen, az ország ennyire fontos emberének hitelességét érintő kérdés felmerülése mellett a döntés megszületéséig a saját és az ország jó hírének megőrzése érdekében nem vállal külföldi közszereplést. Hiszen reggel úgy is megtudja a világ legkésőbb, már az a része, aki tegnap délután nem tudta meg. És rajtunk fognak röhögni, hogy itt még ezt is lehet. Amit pedig az új doktorijáról hadovált egyrészt hiszem ha látom, de inkább mondjuk számon kérném majd, másrészt bokros teendői mellett kíváncsi vagyok hogy lesz rá ideje, harmadrészt pedig kíváncsi vagyok hogy a szükséges kutatómunkát hogyan, vagy inkább ki fogja mögé tenni. Ne ritka hogy több évbe telik. Kinek beszél? Aki ért hozzá kiröhögi, aki nem, meg úgy sem tudja miről van szó, csak azt látja, hogy ha nem fog menni. Negyedrészt nem szép dolog előre nyomást gyakorolni, ez bizony hatalommal való visszaélés, ötödrészt pedig ha én egyetemi oktató lennék, dafke csak azért is nagyon megnézném ez után, hogy mi honnan származik abban a tanulmányban, vagyis azt ami 20 éve volt, nem lehet még egyszer elővezetni, kutatni kell, és a kör bezárult. A mondás pedig helyesen: "Audiatur et altera pars!" Azért szép próbálkozás volt.
6. kérdés kivonata: Önt mint embert is megbántották. Nem perel?
-Válasz:
Nézze... A Köztársasági Elnököt nem lehet perelni. Akkor én sem perelek. Ez így fair... Nem perelek, de érvelek, most is, önök segítségével. Most mindenki megtudja, hogy tisztességesen jártam el, és hogy a becsületemen nem eshet csorba. Ezt sem mint Köztársasági Elnök, sem mint Schmitt Pál, sem mint olimpiai bajnok, sem mint aki tiszteli a szabályokat, és azt betartja és betartatja mindenkivel, ezt én nem tehetem meg. Kiállok az igazamért, de pereskedni nem fogok. Elsősorban kiállok az igazamért, mert meg kell védenem magát a TF-et is, a második alma materemet. Meg kell védenem a témavezetőimet, hiszen ők is jóhiszeműen jártak el, az akkori szabályoknak megfelelően. Most őket is támadják. Ezt akarnám legkevésbé. 20 évvel ezelőtt ez volt a szabály, csináltunk egy dolgozatot, én azt megvédtem summa cum laude, és a legkiválóbb minősítést kaptam, én ezzel nem kívánok többet foglalkozni. A baj az, hogy sem az előopponensi vélemény, sem az opponensi vélemény, sem a jegyzőkönyvek nem kerültek nyilvánosságra. Tehát nem volt ott ki megvédjen. Én hallgattam, azt mondtam, hogy előbb-utóbb az igazság győzni fog. Hát most már ott vagyok, hogy miután becsületbéli ügy, - így egy személyben most már Schmitt Pálként és Köztársasági Elnökként is - maximálisan kiállok saját magamért és az igazságért.
- Én erről ezt gondolom: Biztos nem volt álmos kismacskás, meg kiskutyás vágókép, romantikus hegedűszólóval. Először is derüljön ki, hogy Schmitt Pálként jogosult-e a doktori cím viselésére, vagy sem. Aztán ha nem, tartson önvizsgálatot, hogy etikailag alkalmas-e Köztársasági Elnöknek. Az hogy egy dolgozatot meg tud védeni akár így akár úgy, nem számít ha az a dolgozat nem az ő munkája. Arról beszél, hogy nem akarja a TF-et, meg az opponenseit lejáratni, holott folyamatosan azt teszi. Kik "csináltuk" azt a dolgozatot? A doktorandusz "csinálja" az opponens opponál, a konzulens konzultál. Abban segítenek, hogy a doktorandusz a képességeihez mért legjobb teljesítményt nyújtsa, nem a kezét fogják írás közben. Egyes szám harmadik személy innen, első onnan nézve. Jó hogy nem ők javasolták, hogy tegye ezt. Szerintem az igazság győzött, szégyen, hogy nem akar együtt élni vele. Ha az elején elválasztotta a pozíciót, ne mossa össze magával a végén. Miféle ócska manipuláció ez megint? Egyébként meg magánemberként a sérelem orvoslásának módja a polgári per. Ha úgy érzi neki van igaza, tessék perelni, az igazság győzni fog, ebben hisz úgy is. Vagy nem mer?
