Egészen elképesztett Matolcsy ma esti nyilatkozata, ahol képes volt egy csata megnyeréseként hazudni aposztrofálni, hogy szégyenszemre vissza kellett kuncsorogni az IMF-hez, mert bolondok gyülekezete csinál gazdaságpolitikát Magyarországon. Ezek teljesen hülyének néznek mindenkit?
De valójában nem erről akarok írni, hanem egy másik kényes témáról, szerintem fel fogják kapni..
Volt (sajnos van) egy politikusunk, aki képes volt puszta politikai haszonszerzés céljából a szomszédos országokba szakadt magyar kisebbséget belemanőverezni egy nagyon szar helyzetbe.
Konkrétabban a szlovákiai magyar kisebbrégről van szó, akik a mindenkori szlovák vezetés miatt most nagyon meg fogják szívni. Legalábbis egy részük.
Az első és második világháború után belekerültünk abba a helyzetbe, hogy az ország területeinek egy része, az ott élő magyarokkal együtt más országokhoz került. Igazságtalan döntés, de ez már lassan 100 éve így lesz, és nem tudtunk ezzel a helyzettel semmit sem kezdeni. Sem megmásítani, és ami a legszomorúbb, nem tudtuk feldolgozni sem.
Az ott élő magyarok rendes, dolgos magyar emberek, akik szeretnének élni. Értük a legtöbbet a azzal tudnánk tenni, hogy olyan politikát folytatnánk, amivel könnyíteni tudnánk a helyzetüket, hogy ne érje őket hátrány abból fakadóan, hogy felvállalják magyarságukat.
De azt úgy nem lehet elérni, hogy üzengetünk, bunkózunk erre az ottani politikusok visszaüzengetnek és bunkóznak. El kellene jutni odáig a XXI. században jutni, hogy kultúremberek módjára viselkedjenek egymással azok az emberek, akik egy-egy országot hivatottak vezetni. Értem ezt ugyanúgy a szlovák és a magyar oldalra is.
Még a franciák és a németek is rendezni tudták egymással a viszonyukat, csak mi vagyunk képtelenek erre?
Az átlag magyar ember, és az átlag szlovák ember is csak él, és dolgozik, amíg egymás ellen nem uszítják őket.
Visszakanyarodva az elejére, a választási kampányban Orbán Viktor, és a Fidesz megígérte a magyar állampolgárságot a magyar kisebbségeknek. Anélkül tette mindezt, hogy a környező országok bármelyikével is egyeztette volna mindezt. Majd a megválasztásuk után gyorsan át is tolták a parlamenten a törvényt. A szlovákok pedig megtették az ellenlépéseket.
Oké, hogy a szlovák politikusoknak is elkezd egy ideg rángani az arcukon (legalábbis egy részüknek biztos), amikor a magyar kérdésre terelődik a szó.
A Fideszes politikusok megígérték nagy hanggal, hogy senkit nem érhet hátrány amiatt, mert felvállalja magyar állampolgárságát.
Ma hallottam a rádióban, hogy egy Boldoghy Olivér nevű komáromi vállalkozó már el is vesztette szlovák állampolgárságát, Szlovákia megunta a huzavonát, és véget kíván vetni az ügynek.
Boldgoghy Olivér, és még sokan mások, akik eztán jönnek majd áldozatok. Becsületes Magyar emberek, akik hittek. Elhitte a mi vezető politikusainknak, hogy amit mondanak az igaz, és nem beszélnek hülyeséget, ne adj Isten hazudnak. Áldozata annak, hogy hitt valamiben, és idealista módon megtette, amit nagyon sokan mások nem mertek megtenni ott. Tudom az is szégyen, hogy olyan a helyzet, hogy sokan nem merhetik ott ezt megtenni, de az is a következménye valaminek. Ő, és mindenki aki ebbe a helyzetbe kerül majd emiatt, felépített ott egy életet, és amikor azt mondták neki, hogy tedd meg, akkor ő hitt, és megtette, és ezért most földönfutó lesz belőlük, elveszíthetik mindenük. Ki fogja ezért őket kárpótolni? Nem csak az anyagi javakért, hanem egy életért? Minden percért, amit ez az ügy elvesz tőlük?
Innen könnyű beszélni, és nehéz felfogni, hogyan lehet az ott, de nem tudom van-e nagyobb szégyen annál, mint valakit felbuzdítani egy ügyre, és aztán elfeledkezni róla.
Kérdem én a Fideszes politikusoktól és a Jobbikosoktól akik ezt megcsinálták:
Tisztelt nemtelen, hazug, senkiházi Képviselő, és Miniszter Urak!
Hát erre tanította magukat az édesanyjuk? Nem szégyellik magukat egy kicsit sem amiatt, amit ezekkel az emberekkel tettek? Engem arra tanítottak, hogy becsület csak egy van, ha azt eljátszom, nem lesz másik, és maguk már csak ezzel az egy üggyel eljátszották a magukét, nem beszélve a többiről.
Hát tudnak maguk hazamenni az édesanyjukhoz, és a szemébe nézni? Vagy egyáltalán a tükörbe? Nem szégyellik magukat egy kicsit sem?
Úgy is szeretik emlegetni a mostanság nagyon trendivé vált Wass Albertet. Hát ajánlom önöknek olvasásra a "Magukrahagyottak" című könyvét.
Szégyelljék magukat, szar alakok!
